Játszani szeretnék

Játszótér, mérleghinta, lent és fent, újra meg újra, egyre lendületesebben löktük el magunkat, de a lebegés elragadtató fenntartásához mindkettőnk erőfeszítésére szükség volt, hiszen ha megrekedtünk egy helyzetben, akkor a játéknak vége. Hasonlóan van ez a házasságban is. Családban, párban együtt élve folyamatosan kölcsönösen hatunk egymásra, változó, fejlődő vagy széteső közösség felé formálódva. Ahogy minden ember egyedi és megismételhetetlen, a történet amit írunk egy életközösségben személyes, nem találunk két egyforma életszövetséget, életközösséget, ne adj isten érdekszövetséget... Társ, pár, feleség, férj...de Ő az egyetlen egy, aki minden másnál fontosabb, érte semmilyen áldozat nem sok, házasság amelynek kulcsponti elemei a teljes elköteleződés, érzelmi áttetszőség, nem lehet birtokolni, részévé lehet válni, ahol együtt jóval többek leszünk, mint külön-külön, nem lemondunk, de kiteljesedünk, mert a másik elismerése a kreatív energiák felszabadulása önazonossághoz vezet, ahol a párkapcsolat kibontakozása során mindkét fél megtalálja társadalmi identitását, vagyis helyét, célját a világban.
Hogy kapcsolatunk, házasságunk mennyországgá vagy pokollá válik-e az évek múlásával, érezzük, hogy tőlünk függ. Tudunk-e örömmel figyelni, részt venni, válaszolni házastársunk, gyermekeink fejlődésére, vágyaira, változásaira? Ha meggyengül a kapcsolatunk, esetleg a felbomlás fenyegeti, amikor a körülmények megoldhatatlannak látszó feladat elé állítnak, azaz krízist élünk át, természetes segítséget kérni. Minden családban, minden kapcsolatban vannak feszültségek, nehézségek, konfliktusok. Ez törvényszerű. A konfliktusok a fejlődés hajtóerejévé válhatnak, csak jól kell élni vele, a kapcsolatok éppen a válságok megoldása útján emelkedik egyre magasabb szintre, Susan Folkman és Richard Lazarus pszichológusok szavaival "jó értelemben véve más emberként kerülünk ki a nehéz élethelyzetekből."




Van amikor vége a játéknak. A válás drámaiságát számos esetben, barátaink, ismerőseink körében is megtapasztalhatjuk. Lesúlytó számok összegzik, hogy hányan nem találjuk a kincsünk vagy elveszítjük útközben, de nem csak a válás pokol, hanem pokol az odáig vezető út, a szürkeség, az örömtelenség. Házasságban és általában minden kapcsolatban a pozitív érzelmek kimutatása rendkívül lényeges, a negatív érzelmek mellett. A The Gottman Institute elemzése szerint a boldog és boldogtalan párok közti különbség a pozitív és negatív interakciók arányában van.

Addig stabil egy kapcsolat, míg képesek vagyunk egy legalább 1:5 arányt fenntartani az érzelemkifejezésben: "minden egyes (vagy egypercnyi) negatív érzelemkifejezésre (panasz, harag, rosszallás, letorkolás) jusson legalább öt (vagy ötpercnyi) pozitív (mosoly, érintés, dícséret, nevetés, hála és elismerés kifejezése.)"

Marcel Losada tiszteletére a gazdasági világban "Losada-aránynak" nevezik a pozitív és negatív tartalmú megszólalások arányát.
Összegezve, érdemes olyan dinamikában kerülni kapcsolatainkban, ami arról szól, hogy kiemeljük mit csinál jól a partnerünk, nem pedig arra koncentrálni, hogy mi az amit nem csinál jól, valami olyasmi amikor nem kritizálunk, vádaskodunk ellenségesen. A kritizálás a kapcsolatok mérgévé tud válni, ha nem szeretettel, esetleg szemrehányással fejezzük ki. Bármit lehet mondani megfelelő hangnemben, figyelve, hogy ne a másik ember személyét akarjuk megsemmisíteni. Ha mégis belecsúszunk efféle kommunikációs csapdákba, kialakulnak az önrontó körök, játszma kezdődik, amelyben szinte forgatókönyvszerűen ismétlődnek a negatív jelenségek egészen amíg elmérgesedik vagy romba dől a kapcsolat. Az ebből való kitörést, a kapcsolat újraépítését tanítja a családterápia, aminek legfontosabb eleme ezeknek az önrontó köröknek a tudatosítása és megállítása.

A legfontosabb, hogy tudjuk: nincs problémák nélküli kapcsolat és a konfliktusmegoldási módszereket tanulni lehet, ugyanolyan készség, mint az úszás, kerékpározás. A hibás konfliktusmegoldási módok csapdái könnyen felismerhetők, bár nem ugyanilyen könnyen, de megváltoztathatók. 

A gyerekek a szülők konfliktusmegoldási módját látják és veszik át. Ha otthon a gyerekek azt látják, hogy a nézeteltéréseket és konfliktusokat erőszakkal oldják meg, akkor ők is úgy fogják megoldani. A statisztikákból ismert, hogy az elvált szülők gyermekei közül sokan maguk is elválnak, annak ellenére, hogy elhatározzák, hogy nem fogják elkövetni szüleik hibáit. Mindannyiunk érdeke eme ördögi körforgás megállítása.

Amíg mind a két fél azt a döntést hozza, hogy hajlandó további erőfeszítéseket tenni a mérleghinta játékban, addig végtelen lehetőségek nyílnak a párkapcsolat örömtelibbé formálásában. Játékban maradni azonban jelen-létet kíván, tudatos erőfeszítést az örömteli egyensúly visszaállításában, megtalálásában. Szívemből kívánom mindannyiunknak!

Gay Hendricks és Kathlyn Hendricks amerikai családterapeuta több ezer eset tanulsága alapján felsorolja a tartós házasság öt titkát. 
   
Ezek:
1. teljes elköteleződés,
2. érzelmi áttetszőség,
3. a vádolás és kritizálás önrontó körének megszakítása,
4. a kreatív energiák felszabadítása,
5. a verbális és nonverbális elismerés mesterévé válás, ennek folyamatos gyakorlása.

Párkapcsolati videók
Helen Fisher: A technológia nem változtatta meg a szerelmet
Esther Perel: Miért hűtlenkedünk?